Pénztörténeti kiállítás
7. rész
A könyvtárban rendszeresen látható pénztörténeti kiállítássorozat a 7. részéhez érkezett.
A forint időszaka
(1946-1969)
A világtörténelem legsúlyosabb hiperinflációját produkáló pengő után 1946. augusztus 1-jén vezették be a forintot, melynek értékét a háború végén nyugatra vitt, majd az amerikaiak által visszaszolgáltatott 28.8 tonna aranytartalék alapozta meg.
Bankjegyek
Az első bankjegyeket (10 és 100 forintos) a nyersanyaghiány miatt egyszerűbb ofszetnyomással készítették finn és francia importpapírra. A könnyű hamisíthatóság miatt ezeket már 1947-ben elkezdték lecserélni a klasszikus, magas művészi és biztonsági értékű, metszetmélynyomásos sorozatra.
Mivel a bankjegyek külseje (a történelmi alakok) nem változott, a politikai korszakváltásokat a papírpénzeken és érméken található címerek cseréje jelezte:
Kossuth-címer (1946–1949): a köztársasági időszak és a demokratikus átmenet jelképe.
Rákosi-címer (1949–1956): a totális kommunista diktatúra idején szovjet mintájú, búzakalászos-vörös csillagos címer került a pénzekre.
Kádár-címer (1957-1995): az 1956-os forradalom után elhagyta a köztársasági nemzeti színeket nélkülöző Rákosi-címert, helyette a nemzeti színű pajzzsal ellátott Kádár-címer került fel.
Pénzérmék
1946-ban az 1 és 2 forintos érmék alumíniumból, a fillérek rézből és tombakból készültek.
Az úgynevezett „Kossuth-ötös” (5 forintos érme) magas finomságú ezüstből készült. Mivel az emberek elkezdték otthon felhalmozni (tezaurálni) az értékálló ezüstöt, a kormányzat gyorsan csökkentette a súlyát és a finomságát, majd 1947 után évtizedekig nem vertek ezüstpénzt közforgalomra.
Ebben az időszakban a filléres érmék (2, 5, 10, 20, 50) még számottevő vásárlóerővel bírtak.
Jó szórakozást és közben tanulást, tájékozódást kívánunk a kedves érdeklődőknek.
Ez alkalommal is: találkozzunk a könyvtárban!
Sz. Rendes Marianna könyvtáros